A Tejútrendszer egy küllős spirálgalaxis, 200-400 milliárd csillag található benne. Átmérője 30 kiloparszek (~95000 fényév), legnagyobb vastagsága kb. 5 kiloparszek  (~16300 fényév).

Négy fő spirálkarja van, a Perseus-kar, a Norma- és Cygnus-kar, a Scutum-Crux-kar és Carina- és Sagittarius-kar. Van két kisebb kar is, ezek közül az egyik a Naprendszernek is helyt adó Orion-kar. A Földről két spirálkarját, az Orion- és Nyilas-kart láthatjuk. A legújabb mérések azt mutatják, hogy a galaxisnak csak 2 fő spirálkarja van, a Scutum-Centaurus és a Perseus, a két kisebb kar, a Sagittarius és a Norma főleg gázt és sok, fiatal csillagokból álló csomósodást tartalmaz. Bár a karok állandó képződményeknek tűnnek, a bennük lévő csillagok mozognak hozzájuk képest, belépnek egy karba, majd később kilépnek abból, ahogyan róják a pályájukat a Galaxis centruma körül. Valamikor a jövőben a Nap is egy másik karhoz fog tartozni, mint ahogyan ez a múltban már többször is megtörtént, hiszen a születése óta eltelt körülbelül öt milliárd év alatt már 16-szor megkerülte csillagvárosunk középpontját.

Tejútrendszerünk körül több apróbb galaxis kering, ezek közül a legismertebb a Kis és a Nagy Magellán-felhő. Mindkettő a Magellán-galaxis maradványa, mely galaxisunk körül keringve darabokra szakadt.
Napunk megközelítőleg ellipszis alakú pályán, körülbelül 1 millió km/h sebességgel kering a galaxis középpontja körül, nagyjából 226 millió évenként megtéve egy fordulatot.

A Tejútrendszer középpontja a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányában van, távolsága a Naptól 27 000 fényév. A látható fény tartományában nem tudjuk megfigyelni, mivel a galaktikus egyenlítő síkjában lévő csillagközi por- és gázfelhők elnyelik a fényt. Az optikai „látótávolság” a galaktikus rendszer fősíkjában csak mintegy 10 ezer fényév. A középpont közelítőleg egybeesik a Sagittarius A jelű rádióforrással. Galaxisunk központi, szupermasszív fekete lyuka a Sagittarius A*.

Az alábbi képek galaxisunk központi részét mutatják, a sötétebb részek csillagközi porok, melyek miatt nem láthatunk ennél többet - természetesen csak a Földről.

Idetartozó érdekesség: a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike az Androméda-galaxis, melynek átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. Tömege 370 milliárd naptömeg. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Naphoz, körülbelül 3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Bár ez az idő emberi léptékkel óriási, amikor ez bekövetkezik, Földünk állapota már régen nem a maihoz fog hasonlítani. Ennek egyik oka a Nap változása (melyről - mint csillag - külön bejegyzést is tervezek készíteni). A mi Napunk élete kb. 10 milliárd évig tart, aminek a feléhez közelít már ma, ezért 2-3 milliárd év múltán, ahogy fogy az "üzemanyaga", úgy kezd el felfúvódni, és a külső rétegének nagysága eléri a Föld-pályát, sőt meg is haladja. Mivel a gravitációs vonzása emelett csökkenni kezd, a Föld várhatóan távolabb kerül tőle, persze kérdés, melyikük fog "nyerni".

Gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Tejútrendszerről "felülnézeti" kép még nem készülhetett, azok mind csak fantáziarajzok lehetnek, hiszen egy szonda se jutott olyan messzire, hogy képet tudjon róla készíteni. :)

források:

en.wikipedia.org/wiki/Milky_Way

hirek.csillagaszat.hu

www.spitzer.caltech.edu/Media/releases/ssc2008-10/release.shtml

képek forrása:

www.eso.org

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.